Egy múltbeli életmód öröksége
Ahogy az emberek fejlődtek és áttértek a szárazföldi életmódra, a hosszú tenyérizom hasznossága csökkent. A vadászat, a gyűjtögetés és később a szerszámkészítés térnyerésével a mászáshoz szükséges izom iránti igény elhalványult. Az emberi kéz a kifinomultabb és összetettebb feladatokhoz alkalmazkodott, mint például a szerszámok készítése vagy a tárgyak precíz kezelése.
Azok az emberek, akiknek kevésbé fejlett volt a palmaris longusuk, nem tapasztaltak funkcionális hátrányt. Ennek eredményeként a természetes szelekció nem kedvezett a megőrzésének, és az évezredek során ez az izom egyes egyének számára opcionálissá vált.
Hogyan tudhatod, hogy megvan-e ez az izom?
Talán azon tűnődsz, hogy megvan-e ez a híres palmaris longus izom. Az ellenőrzéshez egyszerűen végezd el ezt a tesztet:
Csatlakoztasd a hüvelykujjadat és a kisujjadat, majd óvatosan hajlítsd befelé a csuklódat.
Ha egy kiemelkedő ín jelenik meg a csuklód közepén, gratulálok, megvan ez az izom! Ha nem, akkor ahhoz a 15%-hoz tartozol, akiknek nincs.
Ne aggódj, ennek az izomnak a hiánya nem csökkenti a motoros képességeidet vagy az erődet. Ez csupán egy diszkrét emlékeztető az evolúciós történetünkre.
Váratlan alkalmazás az orvostudományban
Bár funkcionális szerepe csökkent, a palmaris longus új életet kezd találni az orvostudományban. A sebészek rekonstrukciós műtétek során használják, különösen sérült inak helyreállítására vagy szövetátültetésre. Viszonylag finom szerkezete és a mindennapi életben való alkalmatlansága ideális jelöltté teszi ezekhez a beavatkozásokhoz, mivel a beteg számára nem áll fenn funkcionális veszteség kockázata.
Miért kímélte meg az evolúció ezt az izmot?
Ha ez az izom már nem létfontosságú, miért nem tűnt el teljesen? A válasz a jelentős evolúciós nyomás hiányában rejlik. Más anatómiai tulajdonságokkal ellentétben, amelyek eltűnése elősegíthette volna a túlélést, a palmaris longus nem jelentett hátrányt azok számára, akik megtartották. Ezért a megszüntetése nem volt szükséges az emberi alkalmazkodáshoz.
Evolúció: Egy finom szobrász
Az evolúció szobrászként dolgozik, idővel finomítja alkotásait. Ha egy tulajdonság nem akadályozza a túlélést, akkor generációkon át fennmaradhat. Így a hosszú tenyéri ujjperc finom, mégis lenyűgöző emlékeztető a környezeti változásokhoz és életmódunk új követelményeihez való alkalmazkodásunkra.
Utalás a múltunkra
Akár jelen van, akár nem, ez az izom emlékeztetőül szolgál arra, hogy testünk ma is magán hordozza az evolúció nyomait. Ahelyett, hogy jelentéktelen részletnek tekintenénk, tekinthetjük fán élő őseinkre való utalásként. Legközelebb, amikor a csuklódra nézel, tudni fogod, hogy egy egyszerű ín is egy egész történetet mesélhet el!Miért fogod imádni ezt a desszertet?
Nincs sütés – Nincs sütő, nincs probléma
Előre haladva – Másnap még jobb
Testreszabható – Használd a kedvenc sütijeidet vagy édességeidet
Könnyű rétegezés – Mindegyik gazdag, krémes vagy ropogós ízt ad
Hozzávalók, amikre szükséged lesz
Kéreg:
36 Oreo keksz (töltelékkel, összetörve)
⅓ csésze olvasztott vaj
Mogyoróvajas réteg:
225 g krémsajt, lágyítva
1 csésze krémes mogyoróvaj
1 csésze porcukor
¼ csésze tej
1½ csésze felvert feltét (mint a Cool Whip)
Csokoládé réteg:
2 doboz (egyenként 90 g) instant csokoládépuding keverék
2¾ csésze hideg tej (kevesebb, mint amennyi a dobozon feltüntetett érték a sűrűbb állag eléréséhez)
Feltét:
A maradék felvert feltét
Mini mogyoróvajas csészék, apróra vágva
Mogyoróvaj chips vagy csokoládé chips
Csokoládé szirup (opcionális)Hogyan készítsünk mogyoróvajas lasagnát
ADVERTISEMENT
